Kútvíz tisztítás és fogyasztás

Magyarországon a lakosság 5%-a nem közműves ivóvízellátó rendszerekből, hanem magánkútból, közkifolyóról vagy ismeretlen ivóvízforrásból jut ivóvízhez elsősorban a tanyás településeken, üdülőövezetekben, külterületen. Azonban sokan a vezetékes ivóvíz mellett kiegészítésként kútvizet is használnak (elsősorban költségtakarékossági megfontolásokból).

A magánkutak nagy része sekély mélységű talajvíz kút, esetleg karsztvízre telepített kút, amelyek ki vannak téve a felszíni szennyezéseknek. Továbbá függ a terület geológiai jellegétől is, valamint mindazon emberi eredetű szennyező anyagoktól, melyek elérik a vízforrást.

Minőségromlást elsősorban, emberi vagy állati eredetű szennyvíz, állati, mezőgazdasági területen különböző növényvédőszer vagy műtrágya maradványok vagy különböző geológiai eredetű szennyezések okozhatnak; ritkább esetben előfordulhat még egyéb, ipari eredetű szennyezés megjelenése is.

A szennyvízzel szennyezett kútvízben súlyos megbetegedést okozó kórokozók is előfordulhatnak (hepatitis A vírus, calicivírusok és egysejtű kórokozók, E. coli törzsek). Közösségi szempontból ez különösen kockázatos, mivel a fertőzések nem csak a vizet fogyasztókat veszélyeztetik, hanem emberről emberre terjedve közösségi járványt okozhatnak.

Az ivóvíz határérték feletti nitrát tartalma különösen csecsemők és kisgyermekek számára veszélyes, ún. methemoglobinémiás megbetegedést („kék-kórt”) okozhat, amely akár

halálos kimenetelű is lehet. A nitrát mellett ugyancsak jellemző mezőgazdasági eredetű szennyezők lehetnek a talajvizekben a növényvédőszer-maradványok, amelyek között rákkeltő és hormonhatású anyagok is vannak.

A magánkutak között a talajvíz kutak mellett – kisebb részt – védett felszín alatti rétegeket megcsapoló kutak is találhatók, amelyek esetleges szakszerűtlen vagy ellenőrizetlen megépítése, üzemeltetése veszélyt jelent a még jó minőségű felszín alatti vizekre, beleértve az ivóvízbázisokat is, mivel az ilyen kutakban a szennyezés közvetlenül a mélyebb rétegekbe is lejuthat.

Vízkezelési igény esetén sok esetben felmerül az otthoni ivóvíz utótisztító kisberendezések alkalmazása. A kútvizek vízminősége rendkívül változatos és sok esetben jelentősen eltérhet a vezetékes ivóvíz minőségétől, így minden esetben érdemes bevizsgáltatni a vizet, hogy valójában milyen az összetétele a víznek.

Nagyon fontos, hogy az üzemeltető tisztában legyen azzal, hogy milyen környező veszélyforrások szennyezhetik a kút vizét, amely egyúttal segít eldönteni, hogy milyen laboratóriumi vizsgálatokkal szükséges a víz minőségét rendszeresen ellenőrizni. A vízminőségi problémák egy része a helyszínen látvány, szag vagy íz alapján is sejthető (pl.: a víz vas és mangántartalma miatt megjelenő vörösesbarna csapadék), azonban a legtöbb problémára (pl.: mikrobiológiai szennyezés, nitrát, nitrit, peszticidek jelenléte) csak szakszerű laboratóriumi vizsgálatokkal deríthető fény.

A 147/2010. Korm. rendelet minimális vizsgálati gyakoriságot ír elő (3 évente), de közegészségügyi szempontból javasolt az előírt paraméterekre vonatkozóan a kútvíz minőségének minimum évenkénti ellenőrzése, különösen, ha a vizet ivási és ételkészítési célra is használják.

A vizsgálandó paraméterek: organoleptikus paraméterek: szín, szag, íz, zavarosság, hőmérséklet; Escherichia coli, coliform baktériumok, telepszám 22 °C, fekális Enterococcus, pH, vezetőképesség, lúgosság, keménység, kémiai oxigénigény (KOIps), ammónium, nitrit, nitrát, klorid, vas, mangán. Amennyiben a helyi ismeretek függvényében egyéb komponensek vizsgálata indokolt, akkor azokat is fontos ellenőrizni, erről az illetékes népegészségügyi feladatkörében eljáró járási hivatal adhat tájékoztatást.

Az akkreditált laboratórium a Nemzeti Akkreditáló Hatóság honlapján (www.nah.gov.hu) címen kereshető.

A leggyakrabban alkalmazott vízkezelési eljárások

1. Aktívszén szűrés

Az aktívszén szűrés a víz alapvető összetevőit nem változtatja meg, de alkalmas lehet a klóros fertőtlenítésből származó maradék klór, klórszármazékok és szerves anyagok eltávolítására. Hátránya, hogy a szénen koncentrálódó sok szerves-anyagon igen könnyen elszaporodnak különféle nyálkaképző, íz és szagrontó, veszélyes nitrit-képző baktériumok, és a körülmények patogén baktériumok elszaporodásának is kedveznek. A problémát legelterjedtebben pl. ezüsttel impregnált aktívszén adszorbens alkalmazásával küszöbölik ki. Másik módszer az aktívszénről elfolyó víz fertőtlenítése UV-lámpa alkalmazásával.

Aktívszén központi víztisztító vízszűrősre a BigBlue központi vízszűrő készülékeket javasoljuk. 

2. Fordított ozmózis (RO) membrán

A fordított ozmózis (revers osmosis (RO) membrán a vízben lévő összes szervetlen iont eltávolítja. Ebből adódik nagy hátránya is, ugyanis a víz összes keménységét (amelyet a vízben oldott kalcium- és magnézium-ionok okoznak) is eltávolítja. A magyar ivóvízminőségi előírás szerint az ivóvíz minimálisan szükséges keménysége 50 CaO mg/l. Az előírásnak hazánkban közegészségügyi okai vannak, ugyanis a magyar lakosság kevés kalciumot fogyaszt, ezért lényeges, hogy a rendszeresen fogyasztott ivóvíz ne nagyon kis keménységű vagy ionmentes víz legyen. Emiatt ilyenkor szükséges az eltávolított ionok részbeni visszapótlása, pl. ún. visszasózó patronok bekötésével.

Tekintsd meg a tartályos fordított ozmózis víztisztítókat.